A HARCSA
2004.11.14. 20:11
Harcsa az
édesvizek óriása!
Adatok!
Harcsa-Silurus glanis. A harcsafélék családja szerte a világon elterjedt. Az európai harcsa természetes elterjedése Közép és Kelet-Európa. Honos viszont az Elba a Keleti-tenger, a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger mellékfolyóiban. A harcsa nagyobb vizeink fenéklakó hala. A folyókban ott él ahol a dévér, álló vizek közül a nagykiterjedésű nemtúl mély tavakat kedveli. Állandóan keresi a búvóhelyeket, elsüllyedt fatörzsek és vizi növények között. Az európai harcsa testi felépítése annyira jellegzetes, hogy szinte nem lehet összetéveszteni más hallal. Hatalmas felülről lapított feje a testhosszúság körülbelül 20 százalékát teszi ki. Óriásira nyíló szájában sűrű éles gereben fogazat található, amely reszelőre emlékeztet, a törzs körkörös-ovális, a farok felé ellaposodik. A harcsa bőre sima nyálkás, teljesen pikkelytelen. A testhosszúság mintegy 10 százalékát kitevő kb a szemmagasságából kiinduló két bajúsz és az alsó álkapcson található 4 darab vékonyabb és gyengébb bajszoknak igen fontos szerepük van a táplálék szerzésnél, mivel ízlelő bimbók sokasága található egyetlen bajússzálon. Az érzékszerveinél meg kell említeni a kiváló íz-szag érzékelését, nyomás-rezgésérzékelését és hallószervét. Látása gyenge, szeme csak arra alkalmas, hogy megkülönböztesse a világosat és a sötétet.
Szaporodás!
Az európai harcsa nyáron májustól júliusig ívik, kedvezőtlen időjárás esetén ez az időszak eltolódhat. Az ívóhelyeket akkor keresik fel a harcsák ha a víz hőmérséklete tartósan elérte a 20-22 Celsiusz fokot. Az ikra lerakásánál előnyben részesítika partmenti dús növényzetű helyeket. Az ikrából az ivadék 23-25 fokos vízben 3 nap alatt kell ki. A szaporulat kezdeti veszteségei igen nagyok. a z első életéve végére 15-20 , amásodik év végére 20-30, a harmadik és negyedik évben elérik az 50-80 centis testhosszúságot és a 3 kg-os súlyt. A további testsúlygyarapodás erősen függ az életterétől.
Táplálkozás!
A harcsa nagysága ellenére megmarad a változatos étrend mellett: férgek, rovarlárvák, puhatestűek,csigák, rákok,de az egeret, békát, patkányt is fogyasztja. A halak közül inkább a kisebb példányokat ragadja meg, keszeget, sügér, compó,kisebb ponty.
Hol keressük!
A harcsa nagyobb folyóink tavaink ragadozó hala, nappal búvóhelyeket keres magának, többnyire éjszaka aktív. Búvóhelyéül előszeretettel választ nagyobb gödröket, mélyedéseket, medertöréseket. Folyókon nappal többnyire alámosott partoldalak mély, örvénylő vizénél tartózkodik. Éjszakai órákban kihúzódik egészen a part széléig a bandázó kishalak után. Tavakon is a mélyebb részeket kedveli, de érdekes tapasztalat, hogy tavasszal amikor a nap felmelegíti a partszéli vizeket kimerészkedik sütkérezni a sekélyebb vizekre. Ívási időszakban nagyobb bedőlt fák mellett, gyökerekkel benőtt partoldalon tartózkodik, ikráit őrizve.
Kapásidők!
Mivel a harcsa éjeli ragadozó, a kapásidők is kitevődnek erre az időszakra, de kivételt képez az időjárás alakulása. A nyári fülledt melegben kirobbanó záporok előtt fokozódik az aktivitása, állandóan mozgásban van, szinte mindennek odavág ami elékerül.A vihar elvonulása után már nem nagyon mozog. Este sötétedés után 1 órával már érdemes bevetni a szereléket, amennyiben éjfél után 1 órával még nincs kapásunk, akár tovább is állhatunk. Alkalmasak még a napfelkelte előtti órák is gyakran ilyenkor is táplálkozik. A vízszint ingadozásra is reagál a harcsa, ez az a hal amelyik zavaros vízben is táplálkozik, ilíenkor kihúzódik a partmenti vizekbe is. Áradás előtt fokozódik a kapókedve, az ár levonulása után visszahúzódik a mélyebb vizekbe.
Horgászmódszerek!
A harcsára az úszós, fenekezős, pergetés és egy speciális a kuttyogatás módszerével horgászhatunk. Az úszós horgászmódszer nem terjedt el igazán, ennek ellenére eredményes lehet, főleg állóvizeken. A fenekező módszer a legelterjettebb, legnagyobb számban ezzel a módszerrel fogják a legtöbb harcsát. Az ólom legyen nagy mivel a felcsalizott horgot jelentős távolságra kell juttatnunk. A bot hegyének bólogatásából tudunk következtetni a kapásra, először egy-két rántás majd egy határozott erős húzás. A következő módszer a pergetés amely a "látott" harcsa megfogására alkalmas. Műcsaliként használhatunk támolygó illetve körforgó villantót a nagyobb méretekből, eredményes lehet még a gumihal valamint a woblerek használata is. Magyarországon használt módszerek közül a legeredményesebb a kuttyogatás. Ősi magyar horgászmódszer amely a harcsa hang és rezgésérzékelő tulajdonságait használja ki. Speciális kuttyogató ezsközre van szükségönk ami álltalából fából készül. Mindíg csónakból kuttyogatunk, a szereléken csak egy kötés van ez pedig a horog kötés. A szerelék nem tartalmaz mást mint egy vagy kettő 80-150 g-os szivarolmot, amit a zsinorra felfűzünk, alá ütközőt teszünk,ezután jöhet a horog felkötése. A kuttyogatót a kezünkbe fogjuk, a mozdulatott a víz felé először válból indítjuk, majd ahogy a vízre ér a kuttyogató tányérja a karunkkal húzunk egyet, az utolsó fázis a csukló erőteljes mozdításával fejezzük be. Ha tökéletesen csináljuk olyan hangot hallunk mint amikor egy dugót húzunk ki az üvegből. Sok gyakorlást igényel a tökéletes mozgás elsajátítása.
Felszerelés!
A harcsázáshoz erős felszerelésre van szükségünk. Úszós és fenekezős módszerhez hasonló felszerelést használunk, a bot hossza 3-3.6m, akciója B, illetve parabolaakció, dobósúlya 150-350 g. Az orsó minimum 70-es zsinórkapacitású legyen, a zsinór minimum 40-es. A horog legyen tűhegyes és vastaghúsú, a márka szempontjából a WMC-t,és a Mustad-ot ajánlom 3/0-7/0-ás méretben. Pergetésnél a bot legyen 3-3.3m hosszú, dobósúlya 80-150 g akciója B, gyűrűi legyenek nagy méretűek. A zsinór legyen strapabíró,erős és rugalmas, mérete 35-ös nél ne legyen kisebb. Az orsó legalább 4 csapágyas, nyújtott dobbal megbízható fékrendszerrel. A kuttyogatásnál a bot szokatlanul rövid 1.8-2 m, dobósúlya 250-500 g,sokan tengeri botokat használnak. Az orsó nagyméretű, előnyös a multi orsó használata, a zsinór mindenképpen fonott zsinór legyen, a horog minimum 3/0-ás hegyes vastaghúsú legyen.
Sok sikert kivánok a harcsa horgászatához!
|